„Újabb Houellebecq-kötet. Különösebben reklámozni sem kell, a sajtó és az olvasók rávetik magukat, elvégre tollát emelte a fenegyerek, a legenda. Houellebecq kihasználta a Covid-időszakát: regényt írt, jó hosszút, de végül is rosszat? Jót? És egyáltalán, milyen regényt? Krimit? Kémregényt? Politikai thrillert? Melankolikus realista regényt? A felszínen mindezt, ami lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja benne a magáét. Hogy a rajongók máris szeressék, a gyűlölködők meg utálják, mondván, Houellebecq társadalmi és politikai agymenései éppen azok, amelyek korábban is, csak normalizálódnak. Nincs itt semmi látnivaló. Circulez. Ez a regény mégis más, mint a korábbi Houellebecqek – de persze nem mindenben.„
A cikk folytatása az 1749.hu-n olvasható.
(Kiemelt kép forrása: Fronteiras do Pensamento – Wikimedia Commons)
