Hétfő este nagy örömmel fogadták a VB-ezüstérmes francia csapatot a Concorde téren.
Pedig legyünk őszinték, a franciáknak és a kékeknek szurkolóknak jó nagy csalódás volt a vasárnapi döntő. Az első félidős szunyókálás után annyira közel volt a győzelem: döntetlen a rendes játékidőben, döntetlen a hosszabbításban, ott az esély… és akkor a vereség a 11-eseknél. Hát, jaj! Nem 3-0-ra mosták le a kékeket, hanem egy nagyon, nagyon szűk vereséget szenvedtek egy remek meccsen.
Valószínűleg éppen ezért lesz a játékosoknak annyira nehéz feldolgozni ezt a vereséget. Ezen a nagyon magas szinten ugyanis az aranyért és az ezüstért pontosan ugyanannyit kell dolgozni. Ugyanannyit kell edzeni. Ezek a játékosok mind klasszisok, bár persze tudom, nem mindenki Messi, meg Mbappé. De tudjuk, hogy ezen a szinten gyakran már tényleg csak kiszámítható-kiszámíthatatlan apróságok döntenek. Mondjuk az a szerencsétlenség, hogy a francia válogatott a torna során sérülésekkel, a héten meg náthával küzdött. Soha nem tudjuk meg, hogy ezek nélkül hol tartanának, megnyerték volna-e az aranyat. Játékosként ez borzasztóan frusztráló lehet, különösen azoknak, akik 2018-ban nem voltak a nyertes csapat tagjai. Nekik még nincs meg ez a trófea, és olyan közel volt…
Mi, szurkolók, azt hiszem, könnyebben átlendülünk az ezüstön: 2018-ban világbajnok lett a csapat, aztán nemhogy nem ismételte meg a az elő-előforduló szégyent (kiesés a csoportkörben), de még a döntőbe is bekerült, s ott majdnem nyert. Ez a francia csapat kifejezetten jó csapat, ha kétszeres világbajnok, ha nem. És hát ahogy telik az idő, az ember egyre többet gondol arra, hogy milyen remek játékot látott, micsoda izgalmakat élt át. Mert bár az első félidőt elég lazán vették a kékek, gyorsan felébredtek, és végül remek meccset láttunk. A foci ez is: szórakozás, látvány, színház. És abból vasárnap este egészen első osztályút kaptunk.
És hát Mbappé…. zseniális. Ma 24 éves. Még csak.
