Panem et circenses! – úgy tűnik, ez a XVII. századi francia nemesekre éppúgy igaz, mint a római plebs-re. Versailles-ban maga XIV. Lajos volt a cirkusz.
Az online és offline versailles-i kirándulások egyik legizgalmasabb része a napkirály, azaz XIV. Lajos percre kiszámított napirendjének megismerése (a linken található a forrásként használt napirend, természetesen kiegészítettem a magam kommentárjaival). XIV. Lajos egy napjának megismerése nemcsak azért hasznos, mert szórakoztató, elvégre beleképzelhetjük magunkat a helyzetébe, hanem azért is, mert ezáltal részben megérthetjük, hogyan, miként tartotta fenn hatalmát az uralkodó. A napirend ugyanis erről árulkodik.
08:30 A király felkel. Kezdődik a híres ceremónia, a lever du roi. A napkirály mosakodását, borotválkozását egy szűkebb kör nézheti végig, majd az öltözködéshez, a reggelihez már egy nagyobb társaság csatlakozik. Az a mintegy 100 ember, aki időről időre részese lehet ennek az eseménysorozatnak, rendkívül hálás lehet: miközben Versailles-ban, ebben az 1682-ben használatba vett kormányzati központban ezres nagyságrendben élnek és dolgoznak emberek, a király reggeleit közelről csak egy szűk, kivételezett kör kísérheti végig. Képzeljük el, micsoda taposás lehetett ezért a privilégiumért: a nemesség egy részét ez foglalta le, számukra ez volt a politika. Közel kerülni a napkirályhoz, s ha lehet, minél közelebb. Cirkusz, első felvonás. Méghozzá első osztályú.
10:00 A király átsétál a misére a kápolnába. Sokan várják az uralkodót, lobbiznak, üzennek, remélik, hogy a napkirály közelébe jutnak.
11:00 Kezdődik a munka. A mise után a király visszasétál a lakosztályába, és megkezdi tanácsával a kormányzati munkát. Minden napra be van osztva, hogy milyen jellegű ügyekkel foglalkoznak, a döntéseket – ahogy például egy modern kormányülésen a miniszterelnök – a király hozza és mondja ki. Mazarin bíboros 1661-es halála után XIV. Lajos nem nevezett ki új első minisztert, maga látta el ezeket a feladatokat. Lajos, aki a kor abszolút uralkodóinak jellegzetes figurája, állítólag szeretett dolgozni, az uralkodást felelősségnek tekintette, egyesek szerint mikromenedzser és munkamániás volt.
13:00 A király ebédel, nem mindig egyedül.
14:00 A király vadászni vagy sétálni megy. Ez egyben a gondolkodás ideje (is). És cirkusz, ha olyan a program…
18:00 vagy 19:00 óra Megkezdődik az esti műsor. Az udvar szórakozik, a király sokszor ezalatt dolgozik. Leveleket ír alá, illetve államügyekkel foglalkozik, miközben az udvaroncok mással vannak elfoglalva. Cirkusz, második felvonás.
22:00 A király vacsorázik, s ezen az eseményen is sokan vesznek részt. Majd családjával, bizalmasaival beszélget.
23:30 A király lefekszik. Ez is nyilvános esemény, bár messze nem olyan híres, mint az ébredés. Ami érdekes, hogy őfelsége 9 órát tölt a hálószobájában (és nem valószínű, hogy az egész időt alvással tölti, nyilván magánéletet is él, olvas, és így tovább).
A király tehát összesen 5-6 órát tölt effektív munkával, ha a gondolkodást és a lobbi/személyes beszélgetés részét nem számolom. Ez a mai világban – amikor egy csúcspolitikus 14-16 órákat tölt munkával – nem tűnik soknak, de a XVII. században mind az információáramlás, mind az intézendő/megértendő ügyek mennyisége kisebb volt, mint most. A maradék időben a király mindent megtesz, hogy a számára potenciálisan veszélyes nemességet lekösse – fényűzéssel, szórakozásokkal, aprólékos etikettel, fegyelmezett napirenddel és betartott, betartatott szokásokkal.
Kenyeret és cirkuszt! – régi hatalomtechnikai igazság, s XIV. Lajos szinte tökélyre fejlesztette.
A napkirály pályájáról mindemellett itt és itt hallgathatsz egy-egy izgalmas beszélgetést.
(A képek és a kiemelt kép forrása: pixabay.com.)
Kéred az újdonságokat?
Ne maradj le a www.franciacsok.hu cikkeiről, kérd a levelesládádba a legújabbakat!
[…] abszolút monarchia belpolitikája is nagyrészt Versailles-ban zajlott. A birtok a francia uralkodó nemeseknek szóló „kenyeret és cirkuszt!” operációjának a helyszíne volt. Erről itt olvashatsz […]