Amikor a Michel Houllebecq-kurzust vezettem, hősiesen végigolvastam az életmű fontosabb darabjait, így biztosan merem állítani, hogy az Anéantir, amely magyarul a Megsemmisülni címet viseli, az író egyik legérettebb és legszebb könyve. Pár napja végre megjelent magyarul is.
Ez a regény úgy Houellebecq, hogy közben nagyon más, mint a korábbiak. Mint a francia nyelvű regény recenziójában írtam, a történet ezúttal szokatlan fordulatot vesz:
„A főhős (aki, mint az összes Houellebecq-regényben, itt is férfi), ezúttal messze nem olyan reménytelen és depressziós választ ad az élet tragédiájára, mint más Houellebecq-(anti)hősök. Sőt, életének igazi emberi értelme és értéke van, bár ezt az értéket Houllebecq jó szokásához híven „faszokba” és „baszásokba” csomagolja, nem szirupos romantikába. Így nem lepődünk meg azon sem, ha egy ponton Paul azon gondolkodik, hogy amit elért, azt a harc által érte el, tulajdonképpen a harc nyertesének gondolja magát. A harcmező kiterjesztése szerzőjének, úgy tűnik, a depressziós írás messze nem megy már úgy, mint korábban: ha a regény önéletrajzi műfaj, akkor kimondhatjuk, Houellebecq társadalmilag hasznos öngyógyítása, ami maga az írás, eredményes.”
EZ A HOUELLEBECQ NEM AZ A HOUELLEBECQ (MICHEL HOUELLEBECQ: ANÉANTIR), 1749.HU.
Talán ez a bekezdés ragadja meg a legjobban, hogy miért tartom, hogy a Megsemmisülni szép és egyben fontos regény az életműben. Néhány további gondolatot itt találhatsz tőlem a szövegről.
Bár nem fizetnek érte, de azért nem bírom ki, hogy jelezzem, már meg is lehet venni, és jön a karácsony 🙂. Vigyázat, magyarul 720 oldalas lett, ami persze azt is jelenti, hogy ideális elfoglaltságnak ígérkezik a bejglikóma előtt/alatt/után.
(Kiemelt kép forrása: Fronteiras do Pensamento – Wikimedia Commons)
