France. Ezúttal nem az ország, hanem a Léa Seydoux által alakított újságíró neve, s egyben Bruno Dumont filmjének címe. A történetben egy kíméletlen, cinikus riporter, France de Meurs (akinek a neve a halált idézi meg) maga is címlapra kerül, méghozzá negatív kontextusban.
És rosszul viseli. De ne szaladjunk előre, mert az előzetes jól ragadja meg a tételmondatokat és a fontos pillanatokat – miközben természetesen a lehető legkevesebbet árul el a történet lényegéről:
Különösen izgalmas pillanat, amikor Seydoux odamontírozódik Emmanuel Macron egy sajtótájékoztatójára, ahol meglehetősen cinikusan viselkedik, nem igazán a közügyek iránt érdeklődve (a kiemelt kép ebből a jelenetből származik); vagy amikor egy politikus interjúalany kiosztja a sztárújságírót, hogy éppúgy mindenre képes a nézőkért, mint amennyire a politikusok a szavazatokért. Vagy ott az a – France legközelebbi kollégájától érkező – kegyetlen mondat, hogy a médiában „a legrosszabb a legjobb„…
Ezt a tételt a gyakorlatban is tesztelheti a főhős, hiszen miközben ő is képes műkönnyeket előadni egy-egy riportja színesítésére, eljön a pillanat, amikor ő is hibázik, s amikor ő is hasonló gátlástalanság áldozata lesz. Meg jönnek a mindenféle tragédiák, szinte folyamatosan (fene tudja, hogy mennyire realisztikus ennyi vacakot átélni, mint amennyit ez a forgatókönyv biztosít France-nak). A sok-sok tragédia és nehézség miatt, noha a film egyszerre dráma és szatíra, a drámai elemek az erősebbek.
És lesz tanulság? Van egy monológ a második óra végén, talán az lesz az. Inkább nem lövöm le a poént. És igen, a film hosszú, kicsit több, mint két óra – talán egy fél órával hosszabb, mint kellene. Sok időt visznek el a France-féle tudósításokról készített akciójelenetek, amelyek persze illusztrálják a jellemét, de egy idő után le is fárasztják a nézőt.
Ahogy nézem, a port.hu olvasóit megosztotta a film. Megértem – én jó hangulatban és nagyon nyitottan kaptam el, ezért mondjuk 7/10-re értékelem. Viszont, ha már: az egyik hozzászóló kiemelte a rúzst, mint a France erőszakosságának egyfajta szimbólumát. Igaza van.
Ha valamiért érdemes ezt a filmet nézni – azon túl, hogy ad gondolkodni valót – akkor az Léa Seydoux arca. Nemcsak akkor, amikor rúzs van rajta, hanem akkor is, amikor nincs. Sőt, főleg akkor. Igazi teljesítmény. Már ezért is érdemes felmenni az egyik ismert streaming-szolgáltató oldalára, ahol a film megtalálható.
Ha további francia filmajánlók érdekelnének, itt találod őket.
(A kiemelt kép forrása: Youtube, a film trailere)
[…] filmélménnyel jelentkezek. Ezúttal az Elle című filmről van szó, mely a France-hoz vagy a Feketedobozhoz hasonlóan ugyancsak egy streaming-szolgáltatónál nézhető […]