A franciaországi magyar emigráció egyik nagyjáról, a 2008-ban elhunyt Fejtő Ferencről szóló kerekasztalt rendeztek 2021. október 1-jén Fehérvárcsurgón, a Károlyi Kastélyban. Az apropó a „Fejtő érzelmes utazása Horvátországban” című, a kastélyban látható vándorkiállítás megnyitója volt.
A kerekasztal, konferencia során Fejtő életművét, pályáját, recepcióját, s – Tverdota György révén – József Attilához való viszonyát tárgyalták a hozzászólók.
Személy szerint nekem a legemlékezetesebb Széchényi Ágnes irodalomtörténész előadásának az a része volt, amelyben idézte az Érzelmes utazásból Fejtő Ferenc egyik legismertebb gondolatsorát, ars poeticáját.
Mint Széchenyi hozzátette a szöveg ismertetésekor, szerinte az Érzelmes utazást kötelező olvasmánnyá kellene tenni (és én ezzel nagyon, nagyon egyetértek). Íme az idézet:
„Azon veszem észre magam, hogy lassan és botorkálva már szerkesztgetem is a felszín alatt a világszemléletet, amelyre szükségem van. Tartalmát még nem ismerem, de körvonalai csöndesen kibontakoznak előttem. Lesz benne szabadság, alkalom az eretnekségre, amelyre hajlamom van; s lesz benne fegyelem, ami nélkül a szabadság bomlás és léhaság. Lesz benne lehetőség a szövetkezésre, a közösségre s ugyanakkor a higiénikus magányosságra is. Függetlenség az előítéletektől, az előírásoktól s ugyanakkor alázatos főhajtás olyan végső igazságok előtt, amelyek tisztelete nélkül nem érdemes élni. Lesz benne áhítat és gúny, az írásnak és az emberségnek együttes kultusza, okos bátorság is és kellő gyávaság, kiegyensúlyozottság és tapogatózás. Azt hiszem, megértettem a nyugati szellemet, amelynek titka éppen ez az egyensúly a romboló és építő magatartás között. (…) Világnézetemben gondoskodom ilyen szükséges őrületről is, néhány megrögzött ideáról, amelyről nem akarok lemondani. Ilyen „fixa idea” az, hogy azonosítom magamat a póruljártak s általában a „szegények” ügyével. (…) Polgár vagyok, mert kissé szeretem ellenségeimet, többre becsülöm a vitát a tannál, s csak olyan szellemi rendben érezném magam egészen jól, amely a kételkedés szabadságát törvényesen biztosítaná. (…) A polgárok közt forradalmár vagyok s a forradalomárok között a polgárság hagyományait védelmezem; nem fenegyerekségből, nem a priori ellenzékiségből, hanem mert úgy érzem igaznak. (…) Általában inkább arra törekszem, hogy a szimatomnak s az igazságnak adjak igazat, ne a feleknek. (…) Az ember cselekedjék jelleme szerint, s ha jelleme meghasonlott, mint az enyém, cselekedjék meghasonlottan.” (Fejtő Ferenc, Érzelmes utazás, Magvető, 1989, pp. 215-220.)
Ha kedvet kaptál Fejtő Ferenc életművének megismeréséhez, szeretettel ajánlom a Bartus Tamással közösen írt, éppen erről szóló könyvünket, melyet itt szerezhetsz be.
A Fejtő-hagyatékot egyébként a kastély könyvtárában őrzik. Kutatható, kutatandó.
Kéred az újdonságokat?
Ne maradj le a www.franciacsok.hu cikkeiről, kérd a levelesládádba a legújabbakat!
