A magyar mozik is játsszák Justine Triet Egy zuhanás anatómiája című filmjét, amely nemrég két Golden Globe-díjat nyert, és úgy tudni, Oscar-esélyes is lehet (pedig Franciaország a külföldi film kategóriába másik alkotást jelölt).
Az Arany Pálma (Cannes) után két Golden Globe-ot is hazavihetett Justine Triet a napokban (legjobb forgatókönyv, legjobb idegen nyelvű film). A franciák reménykednek benne, hogy az Egy zuhanás anatómiája Oscar-jelölt is lesz. Igaz, nem a külföldi filmes kategóriában, mert oda az illetékesek másik francia filmet jelöltek. Egyes lapok politikai okokat is sejttettek a háttérben. A tengerentúlon és a mozikban mindenesetre legalább olyan sikeres a film, mint Cannes-ban, ehhez úgy tudni, a védőügyvédet alakító Swann Arlaud személyes népszerűsége is hozzátett.
Ha eddig eljutottál, akkor tudod, idáig nem volt spoiler. Innentől viszont lesz, szóval…
Kész?
Oké.
Nem tudom, hogy műfaj-történetileg mennyire innovatív Triet filmje, de tényleg különleges az olyan krimi, amely úgy tud izgalmas maradni, hogy nem derül ki a végén, hogy valójában ki a gyilkos (vagy van-e egyáltalán gyilkos). Tudom, hogy thrillernek és tárgyalótermi drámának is tekinthetjük, de mégiscsak az a kérdés, hogy ki a tettes. Jogi döntés születik, de azt nem tudjuk meg, hogy valójában mi történt. Megmarad a kétely, s ez a tárgyalóteremben természetesen felmentéshez vezet – vagyis az a feszültség, amely végigkísér bennünket, valójában nem ér véget a film végével sem. Velünk marad. Lehet róla beszélgetni. Te kinek hiszel?
Persze azért vannak jelek. Az ügyészt a rendező mintha szándékosan ellenszenves karakterré gyúrta volna, mintha az lenne a célja, hogy az ártatlanság-tézis felé tolja nézőt. Justine Triet ráadásul egy megszólalásában öngyilkosságról beszélt, ami szintén erős jel. A gyilkossággal vádolt Sandra Voytert alakító német színésznő, Sandra Hüller viszont nem hagy kétséget afelől, hogy a bizonytalanság nagyon is szándékos: „Azt hiszem, szerettem volna létrehozni valakit, aki képes erre, azt akartam, hogy bizonyos emberek féljenek tőle egy kicsit” – nyilatkozta a Variety-nek.
Az Egy zuhanás anatómiája azért jó film, mert bár piszkálja a kíváncsiságunkat, hogy mi az igazság, valójában nincs szükségünk arra, hogy tudjuk. A lényeg az élmény, hogy egy remek film 150 percen keresztül úgy ültet a moziban, hogy nem nézünk az órára, nem birizgáljuk a telefont, és még beszélgetni is tudunk róla utána.
További francia filmekről itt olvashatsz.
(Kiemelt kép: képkivágás, Youtube)
