Az élet idősen is szép. Csak néha fáj. Ezt tanultam a Fiatal szeretők című francia filmből, melyben Fanny Ardant egyenesen csodálatos alakítást nyújt.
A Fiatal szeretők története viszonylag egyszerű: a középkorú orvos találkozik egy hetvenes nővel, s szerelmi viszony alakul ki közöttük. A nő már időskori betegséggel küzd, ami bonyolítja a helyzetet, ahogy az is, hogy a középkorú férfia amúgy nős, családos.
Az elmúlt időszakban volt szerencsém néhány olyan francia filmet látni, amelyeket úgymond hivatali kötelességből néztem végig, de csak korlátozottan élveztem (lásd itt és itt). A Fiatal szeretők nem ilyen: ezt a filmet őszintén, tisztán szerettem, és örömmel töltött el, hogy katarzis-élményt is szerzett nekem. Mert a végét bizony megkönnyeztem.
Ez a film szép, és pont az, aminek mondja magát. Egy romantikus dráma, amely nem akarja „túlcsinálni”, túljátszani, túlerőltetni magát.
A színészi teljesítményekkel szemben nemhogy kifogást nem tudok felhozni, hanem kifejezetten dicsérni akarom: Cécile De France például egészen remek módon alakítja a megcsalt, és a fájdalmán felülemelkedni mégis képes feleség szerepét.
És hát Fanny Ardant… ő egyszerűen nagyszerű alakítást nyújt. Ez a veterán francia színésznő minden mozdulatával és szavával bizonyítja, hogy a képernyőn igenis lehet szépen öregedni, hogy a színészi képességek nem vesznek el a korral. Már ha valakinek ilyen gondolatai támadtak volna…
(A kiemelt kép forrása: Youtube)
