A Macskaland után egy újabb aranyos filmet mutatok be, a A csodák könyve címűt. A történettel a moziban találkoztam először, de Julien Sandrel azonos című regényére épül, amit, ha jól értem, sok nyelvre fordítottak el, és sokan olvasnak is (sikeres és magasra értékelt ifjúsági/szórakoztató irodalomnak tűnik így első benyomás alapján, de ha tévedek, akkor kommentelj, és okosíts!)
A történet szerint Thelma 12 éves fia balesetet szenved és kómába esik. A kétségbeesett anya megtalálja a fia kis füzetkéjét, amelyben a bakancslistáját vezeti; és úgy dönt: ő maga fogja megvalósítani a pontokat. Így hát elindul autogramot vadászni Japánban, gördeszkázik, megkeresi a gyerek apját… És ahogy az ilyenkor lenni szokott, persze maga is fejlődik, alakul, tanul.
A csodák könyve egy kedves kis történet, ad némi gondolkodni valót, így én is kedves leszek vele: a végét nem lövöm le. Annyit viszont elmondhatok, hogy ha az alaphelyzetet elfogadod, és nem tartod teljesen valószerűtlennek hogy az ember feláll a kómában fekvő gyereke mellől, hogy Japánba menjen, akkor nem úgy fogsz kijönni a moziból, hogy elvesztegettél 94 percet, és kidobtál 2500 forintot. Hanem úgy, hogy azon gondolkodsz: akkor is ugyanaz lenne a főhős útja, ha a másik végkimenet valósul meg?
La chambre des merveilles (2023)
Rendezte: Lisa Azuelos
(Kiemelt kép: Youtube-képkivágás a trailerből)
